Calcio Italiano

Már egy hét sincs hátra az Európa-bajnokság kezdetéig. Az olasz csapat két felkészülési meccsel számolt, amiből  egy lett köszönhetően a természet kiszámíthatatlanságának. Emellett (mint mindig) megint van egy bundabotrányunk, ami már-már tényleg hiányozhatatlan körülmény Olaszországnak egy világesemény előtt. Áll a bál, de jön a cirkusz. Mi lesz most?

Kezdjük talán a felkészülésről, amiről kevesebbet, de még mindig sokat lehetne beszélni. Luxemburg ellen játszott volna edzőmeccset Itália válogatottja, azonban közbeszólt a természet. A több halottat követelő, egy héttel ezelőtti bolognai földrengés után pár napja Parmában történt katasztrófa, nagy pusztítást okozva. Ezzel együtt (bár nem hiszem, hogy ez volt a legnagyobb gondja Olaszországnak) elmaradt a Luxemburg elleni meccs is, így összesen egyetlen lehetősége maradt a Prandelli-csapatnak felkészülni a hamarosan kezdődő Eb-re.

Tegnap Oroszországgal játszott az olasz válogatott, ahol a Buffon; Balzaretti-Barzagli-Bonucci-Maggio; Pirlo-Marchisio-De Rossi; Montolivo; Balotelli-Cassano csapattal állt föl Olaszország. A meccs első félidejében nem volt komoly gond, bár 4 helyzetet is kialakított a Szbornaja, de az Azzurri is igyekezett, egy lesgólt is lőtt, mindhiába. Az oroszok azonban találtak egy gólt, 1-0-ra mentek a félidőben. A 2. félidő viszont maga volt a katasztrófa. A védelem teljesen összeesett, köszönhető az összeszokatlanságnak és a sok cserének (kísérletezésnek?), így 3-0-ra vereséget szenvedett Olaszország.

Azért pár dolgot levonhatunk tanulságképp:

1. Prandelli szerint jobb most kikapni, mint az Eb-n. Osztom a véleményét, de annyi helyzetből, amennyit kialakított az olasz csapat, illett volna egyet gólra váltani mindenképp, főleg, hogy igen támadó stílusú volt ez az olasz csapat, ha elvesztették a labdát azonnal letámadtak, volt, hogy 6-7 ember volt az orosz térfélen és próbálta megzavarni az orosz játékosokat.  

2. De Sancits és Maggio bár egy csapatban játszanak, mégsem értik meg egymást normálisan. Kettejük hibájából született a 2., és a 3. találat. Maggio szerint utoljára játszott ilyen rosszul az évben, remélem igaza lesz. Ha meg nem, akkor játszhat Abate, aki talán a négy védős rendszerben még jobb is lenne.

3. Montolivo súlytalan, ha a helyén esetleg Giovinco játszana, talán jobb lenne a válogatott, bár ebben sem vagyok biztos.

4. Az előzőből kifolyólag kellene egy normális felállás, mert Montolivo helyén senki nem tud játszani még ő sem. Vagy hátravonni egy embert, és egy defenzív 4-4-1-1-et Montolivo helyett Nocerinóval, vagy előretolni egyet és 4-3-3-at (én ezt csinálnám) játszani Montolivo helyett Di Nataléval. De én csak fantáziálok.

5. Chiellini nagyon hiányzik. Ha Bonucci helyén Chiello játszana, talán jobban védekezne a Juventus válogatott, és nem lett volna annyi helyzete a 16-oson belül Oroszországnak.

A nagy gond csak az, hogy nincs több meccse Olaszországnak, így a következő fellépése, már az Eb-n lesz, Spanyolországgal. Sokan azt mondják az egyik legkönnyebb meccse lesz a csapatnak, mert az olaszoknak fekszik a spanyolok stílusa, és különben is már augusztusban megverték egyszer őket. Van benne valami, de azért ne felejtsük el, Spanyolország a címvédő és világbajnok.

És akkor áttérve az olaszországi eseményekre.

Azért azt nem hittem volna, hogy a Calciopoli után 10 évet sem bír ki az olasz futball egy újabb botrány nélkül. Úgy gondoltam, most egy ideig vége, elkapták a hamis bűnösöket, majd tavaly kiderültek kik is voltak az igazi tettesek, így most lehiggadnak a kedélyek, nem lesz szó bundáról egy jó ideig.

De aztán jöttek a jelek. Láttuk ezt: https://www.youtube.com/watch?v=kOYRSj4HwRs
Láttunk nem egy olyan meccset, ahol gyanús eredmények születtek és sejthettük erősen, a nemzetközi hírekre hivatkozva, hogy bizony a mostanában hallott nagyszabású bundákból Olaszország sem maradt ki. Sőt. Igazából náluk kezdődött el igazán a komolyabb nyomozás.

Ennek nyomán Criscitót az egyik pillanatban még a keretben láttuk, aztán hirtelen egy autóban letakarva, ahogy elviszik az edzőtáborból. Ezután egyre több nevet hallottunk. Criscitóval egy időben Mauriét, majd Bonucciét, Contéét, még Buffont is belekeverték, bár ő valószínűleg nem csalt. Ez azért valahol hihetetlen és megdöbbentő.

És nem azzal van a gond, hogy bundabotrány, mert már az Appenini-félszigeten nem egyszer találkoztunk csalásokkal. Hanem az, hogy le sem zárult még az előző, már jön a másik. Méghozzá úgy, hogy a futball egyre komolyabb üzletté válik. Egy adott ország futballja pedig gyakorlatilag egy óriási céggé alakul át, amely versenyzik a többi ország futballjával a nézettségért, a pénzért, a profitért. Ha itt egyszer elkövetsz egy hibát, véged.

Olaszországban nem egyszer követtek el hibát, hanem 6 éven belül már a második orbitális hibát látjuk. A legrosszabbkor, hiszen ne szépítsük, az olasz futball nem a '80-as, '90-es évek csillogását éli ma.

Ha kiderül, hogy a fél Serie A benne volt az egészben, akkor bizony a calcio sírját kezdhetjük ásni képletesen, mert a spanyol, angol, de már a német futball is már lehagyta az olaszt, és folyamatosan száguld el mellette, főleg akkor, ha mindez beigazolódik.

Az olasz futball nem heverné ki ezt a botrányt legalább 10 évig, azaz a calcio nagyjából a francia szintre, de inkább a francia futball alá süllyedne, ami lássuk be, óriási hanyatlás. 2003-ban még az olasz futball volt a legnézettebb, legjobb, legeredményesebb a világon.

Nagyot változhat a világ 10 év alatt.

De ezt egyelőre hagyjuk, most az Eb-re kell koncentrálnia Olaszországnak. 2006-ban ugyanilyen botrány robbant ki, csak a keretet még talán jobban érintette a dolog, mint most, mégis világbajnokok lettek. Marchisio mondta helyesen: "Nem szabad foglalkoznunk az otthoni hírekkel."

Reméljük ez így lesz, és Olaszország olyan messzire tud, amilyen messze csak tud. Mondjuk Kijevig, a döntőig július elsején. Forza Italia!